„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.”(Holt költők társasága c. film)
A 2020-as DSZC-s versíró pályázatra 46 darab vers érkezett be 9 tagintézményből!
A döntés nem volt könnyű, sok jó vers érkezett be március 20-ig a költőverseny pályázatára. A 3 tagú zsűri 1-15 pontig értékelte a pályaműveket.
Íme, az eredmény:
- helyezett: Lisztes Szabolcs (Mechwart) Garázsmenet című verse 39 ponttal
- helyezett: Csuka Anett (Bethlen) Túlbecsülés című verse 38 ponttal
- helyezettek: Lisztes István (Mechwart) Húzódás és Tani Zoltán (Vegyipari) /Lélektelen/ című versei 37 ponttal
Különdíjasok:
Tolvaj Bence (Mechwart) Marcangolás című verse
Magyar Dániel (Beregszászi) Tinta című verse
Megérdemlik a felsorolást az alábbi versek is, mert a legjobbak között voltak.
Nagy Rudolf (Vegyipari): Levél József Attilához
Paluska Boglárka (Bethlen): Csak hallgasd
Czirják Krisztián (Beregszászi): Vedd el
Boros Brigitta (Bethlen): Nyugalom
Gál Richárd (Péchy): Őszintén
Kékesi Karolina: Idegen
Gellén Csaba (Mechwart): Entrópia
Szívből gratulálunk az alkotóknak!
A nyertes művek:
Lisztes Szabolcs:Garázsmenet
Üres a busz, némán suhan
A sötét éjszakában
A lámpák se égnek itt bent,
Bár kint tart még az ünnep.
Ugye, Dionysos?
E környék ismerős nekem,
Lassan megnyugszik testem
Órámra pillantok, megállt,
Pedig éjfél lenne már.
Hallod-e csont, a csöndet?
Fejemben feneketlen űr,
Káosz benne jót nem tűr,
Csak ez a gondolat kering,
Szüntelen csakis ez ring:
Hazaérek-e valaha?
Csuka Anett
túlbecsülés
szerettelek mikor más nem tartott téged egybe
s még mindig itt vagyok
„minden mosolyod, mozdulatod szavad őrzöm,
mint hulló tárgyakat a föld”
istenítelek, voltaképpen függőddé váltam,
én pedig ugyanaz a szakadt kabát
vagyok a szekrényed alján, melyet
mindig is szégyelltél hordani.
túlbecsülés; ez az én bűnöm.
Lisztes István: Húzódás
Örökbe fogadom önmagam.
Ide húzok a legközelebb,
könnyek nélkül
Tudom mondani; már nem
szeretlek.
Könnyezve másnak
ugyanezt.
A nap kigyulladt vonata elrobogott
Egykedvü küszöböm előtt.
Reverzibilis tandem.
A fény gyermek,
kupából kortyolt fehér.
Tani Zoltán
Lélektelen
Lélek verem
Ül előttem
Élettelen.
Éles elme
Értelmetlen
Képe
Ébredt bennem
Légy ostoba!
Avagy
Ostoba légy,
Zümmögő lét?
Házilégy?
Ösztönlégy?
Vagy a fura
Legyek ura?
Ízeltlábú,
Csorgó nyálú,
Mímelt mámor?
Tűnő kámfor?
Nem értem!
Hol szüntelen télben
Tavasz kövében
A belső gyerek
Vet gyökeret.
