„A szívem csücske ez az iskola”

Pappné Hódos Ildikó tanárnővel, a Kémia munkaközösség vezetőjével beszélgettünk.

1

Mikor csatlakozott iskolánk oktatói csapatához?

A Vegyipariba 2000. november 1-jén kerültem vissza, előtte ugyanis, 1991 és ’95 között vegyiparis diák voltam. Amikor végeztem, 5 évig az egyetemen tanultam, majd visszajöttem az iskolába, de már a másik oldalra. Már több mint 20 éve tanítok itt főállásban.

Hogyan emlékszik vissza a diákéveire? A kilencvenes években milyen volt vegyisnek lenni?

Én nagyon imádtam! Az összes iskolám közül ez volt számomra a legkedvesebb a tanáraim, a légkör, a kémia, a vegyészet miatt. Nagyon szerettem a Vegyit és nem tudok elszakadni tőle azóta sem. (nevet - szerk.) A szívem csücske ez az iskola. Nem akartam tanár lenni, de végül kiderült, hogy ez az én utam, ezt szeretem csinálni, szeretek a gyerekekkel lenni. Vegyészként mehetnék különböző gyógyszergyárakba dolgozni, de nem szeretnék.

2

Jelenleg milyen tantárgyakat tanít a diákoknak?

Most a kéttanítási nyelvű osztályokban kémiát tanítok angol nyelven. Jövőre valószínűleg újra lesz majd laborgyakorlatom is, a mostani 9.-eseknek ugyanis a következő tanévben jön majd be ez a tantárgy és mivel én vagyok a kémiatanáruk, valószínűleg ezeket a gyakorlatokat is én fogom nekik tartani. Mivel vegyész vagyok, szeretem a laborgyakorlatokat. Korábban, amikor még volt környezetvédős képzésünk, különböző szakmai tárgyakat tanítottam azokban az osztályokban is.

3

Hogy látja, milyen előnyökkel jár a diákok számára, hogy idegen nyelven tanulhatják a kémiát?

Nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb szakirodalom, szakmai könyv és az internetes források nagy része leginkább angol nyelven elérhető. Ha a középiskolában angolul tanulhatják a kémiát a diákok, majd szakirányban tanulnak tovább az egyetemen, könnyebben tudnak majd boldogulni. Én személy szerint figyelek arra, hogy 45 percen keresztül ne beszéljek folyamatosan angolul. Ha azt látom, hogy üveges szemekkel merednek rám a diákok, hogy miről beszélek én angolul, akkor elmondom nekik ugyanazt magyarul is, hiszen az a legfontosabb, hogy megtanulják a szakmát magyar nyelven, értsék a kémiát és utána azt már át tudják fordítani magukban angolra. A kéttannyelvű osztályok hatalmas előnyre tesznek szert a nulladik évben, hiszen ekkor főként csak angolórájuk van, körülbelül 16 óra hetente. Tehát ebből a nyelvből lesz annyi rutinjuk, hogy át tudják magukban fordítani a szakszavakat. Az a tapasztalatunk egyébként a kollégákkal, hogy a kéttanos gyerekek inkább humán beállítottságúak, elsősorban a nyelvből erősek. Ezeknek a diákoknak a nagy része nem is szakirányban tanul tovább, tehát nem vegyész, gyógyszerész vagy orvosi képzésre, hanem inkább angol szakra jelentkeznek.

4

Mi az, amire szívesen emlékszik vissza 20 éves tanári pályafutásából?

Már az első hetemen meglepetés ért, hiszen őszi szünet volt. Csak pislogtam, hogy mi az az őszi szünet, hiszen 5 évvel ezelőtt ilyen még nem volt. (nevet – szerk.) Mindig nagyon komoly diákélet volt az iskolában. Egy időben Sportéjszakákat szerveztünk, amikor egész éjjel bent voltunk a gyerekekkel az iskolában és sportoltunk. Mindig nagyon jók voltak a DÖK napok, ezt nagyon élvezték és élvezik a mai napig is a gyerekek. Nekem a Vecsirta tábor – a gólyatábort hívjuk így – volt a meghatározó az előző osztályommal. (A mostani osztályomat csak menetközben vettem át az egyik kolléganőmtől.) Három nap alatt jobban megismertem a gyerekeket, mintha egy évig csak tanítottam volna őket. A Vecsirta táborban rengeteg élményt szereztünk együtt. Nemcsak az iskoláról, hanem mindenféle témáról beszélgettünk. Sokkal közvetlenebb kapcsolat alakult ki így közöttünk, mintha csak az órán beszéltem volna nekik a szakmai dolgokról. 

5

Véleményem szerint fontos, hogy a gyerekek ne csak tanárt lássanak bennünk, hanem az embert is, akitől segítséget kérhetnek bármilyen témában. Ezért is elengedhetetlenek ezek a programok az iskolában.

6

Mit üzenne azoknak a nyolcadikos diákoknak, akik szeptembertől csatlakoznak a Vegyipari csapatához?

Aki vegyiparis diák lesz, az egy szeretetteljes, családias légkörbe kerül. Mi, tanárok nagyon szeretjük a diákokat, és ezt ők is érzik. Szeretnek ide járni, nemcsak a kémia miatt. A gyerekek nem bántják egymást, jó kis csapatok alakulnak ki, és a tanárokkal is közvetlen a viszonyuk. Nem szemtelenül közvetlenek, hanem tisztelettel fordulnak tanáraik felé. Mindenki tudja azt, hogy lehet mókázni az órákon, de attól még meg kell tanulniuk a tananyagot. Az iskolában nem egy rideg, vaskalapos rendszer fogadja őket, hanem azt valljuk, hogy ha már időnk nagy részét itt töltjük, akkor érezzük jól magunkat és így értse meg mindenki a tananyagot. Tudom, sokaknak „mumusnak” számít a kémia, de azt üzenem a leendő diákjainknak, hogy szeressék ezt a tantárgyat, mert itt van körülöttünk a kémia, akármerre nézünk. Attól kezdve, hogy elkezdünk valamit megenni, azzal folytatva, hogy fürdünk, mosunk, takarítunk, mindenhez kell a kémia, hiszen a vegyszerek – ha természetes hatásúak is – mindenben jelen vannak. Szeressék a kémiát!

7

Fotók: Magánarchívum

Kérdésed van? Keress minket bizalommal!     felveszem a kapcsolatot