Projektek

Rákóczi Szövetség pályázati programjának megvalósítása

A DSZC Vegyipari Technikum a március 15-i diákutaztatási programban sikeres pályázást követően tematikus kirándulást szervezhetett 2023. március 20-ra Torda városába és környékére. Iskolánk 30 diák 2 napos utazását célozta meg, de tekintettel a költségekre és a nagy érdeklődésre inkább a létszámot növeltük meg, 42 diák és 5 kísérő vett részt a programon.

Kora reggel indultunk el március 20-án Debrecenből, hiszen hosszú út várt ránk, mintegy 280 km megtétele volt szükséges ahhoz, hogy elérjük úti célunkat. Két kisebb pihenőt tartva kb. 13 órakor értünk Tordára, ahol rövid keresgélés után elérkeztünk fogadó iskolánkhoz, a Jósika Miklós Elméleti Líceumhoz, ahol az intézmény vezetője, Józan Erzsébet igazgató asszony és néhány kollégája,  tanulókkal együtt fogadott minket nagyon vendégszeretően. Látogatásunk során megismerhettük az iskola küzdelmes sorsát, hogyan vették el, majd került vissza a magyarsághoz az épület, hogyan adott ehhez segítséget a Református Egyház, hogy a tordai és környékbéli magyarság továbbra is magyar iskolában és magyarul tanulhasson.

A líceum szomszédságában állt kirándulásunk fő célja, a Petőfi emlékház, amelyet rövid séta után értünk el. Egy ódon ház, az egykori ótordai református papilak. Az 1750-es évektől ez a ház volt az otthona a mindenkori ótordai református lelkésznek. A műemlék épület falán tábla jelzi, hogy 1849.  július 21-én e házban szállt meg Petőfi Sándor, majd másnap elindult Segesvár felé, hogy Bem seregéhez csatlakozzon. Kisfiát és feleségét Miklós Miklós református lelkészre bízta, majd Egressy Gáborral elindult Székelyföld irányába, ahol július 31-én a segesvári csatában örökre eltűnt. Az épület ma Petőfi-emlékház. Kísérőnk, az iskola igazgató asszonya részletes és nagyon érdekes segítséget adott, hogy megismerhessük Petőfi Sándor ezen életszakaszának történetét, megtudtuk, hogy néhány Petőfi vers kéziratát cérnába tekerték a magyar asszonyok, nehogy a románok azokat elvigyék és tönkre tegyék.

Megemlékezésünk után átsétáltunk Torda hangulatos kis utcácskáin az Ótordai Református Templomhoz, amelynek helyreállítása és felújítása sikeresen befejeződött, így egy gyönyörű templomépület hirdeti a magyar nemzet fennmaradásának erejét. Bemehettünk a templombelsőbe, ahol diákjaink és tanáraink meghallgathatták a templom történetét, az ótordai református templom Erdély egyetlen álló Ágoston-rendi temploma, 700 éves múltra tekint vissza. A templom padjaiban üldögélve, az ablakokon átszűrődő fények, a hűvös levegő, a templom ékessége: az orgona, mind hozzájárult ahhoz, hogy átérezzük ennek a helynek a szellemét és erejét.

Fogadó iskolánk kedvességét mutatja, hogy látogatásunk végén a gyerekeknek és kísérőiknek kalácsot és kávét kínáltak, rövid pihenő és beszélgetés következett. Időnk szűkösre volt szabva, hiszen a kultúra után még a természet csodájára, a Tordai hasadékra is kíváncsiak voltunk, így újra buszra szálltunk és szűk utakon lavírozva jutottunk el oda, ahol számításaink szerint még pont befért sötétedés előtt a kb. 1 órás túra a hasadék belsejébe, majd újabb 1 óra kifelé a buszhoz. Még főszezon előtt vagyunk, így nem volt sok látogató, pompás tavaszi időjárás, a víz csobogása, néhány tavaszi virág és az ébredő természet fogadott minket és egy nagyon kellemes, kissé félelmetes (a szűk sziklás túraút miatt) gyalogtúrát tettünk.

Elfáradtunk, de a Debrecen felé ránk váró kb. 5 óra hosszas utazás elég volt ahhoz, hogy fáradtságunk csillapodjék, és átgondolhassuk a sok kellemes pillanatot, amelyet a nap során élhettünk át.

Köszönjük a lehetőséget és a támogatást a Rákóczi Szövetségnek, amellyel a tanulóink magyarságtudatát és közösségi kapcsolatait tettük értékesebbé!

Kerekes Tímea kísérő tanár